Református templom

A tiszadobi református gyülekezet temploma, hosszú évszázadok folyamán nyerte el mai alakját.

A legnagyobbik rész, amelyik a jelenlegi toronytól a szószékig terjed 1280-1330 között épülhetett. Rómában a pápai levéltár anyagában Tiszadob is szerepel az 1330-as években, amikor is Tiszadob a pápai pénztárba tizedet fizetett. A kőből és az úgynevezett vastéglából készült két fal is azt bizonyítja, hogy a templomnak ez a része a fent említett időben készült. Mindezt még az is alátámasztja, hogy a külső falon 5-10 cm-es hajlatok vannak és az akkori kor szokásainak megfelelően készítették el az ablakokat is.

Az 1788 előtti anyakönyvi bejegyzése szerint a „kőtemplom” mellett fából épült haranglábon volt elhelyezve a harang. 1788-ban kezdtek hozzá a „kőtorony” építéséhez, valamint a cinterem is ekkor épült meg. Elkészültük  után,  1791-ben szentelték fel, vették használatba.

Jelenleg három harangunk van, amelyek közül a legkisebb a legidősebb. A régi harang I. Rákóczi György idejéből való, oldalán ezzel a felirattal: „In honorem dei fudit me Georgius Viert in Eperjes Anno 1640.” Súlya 125 kg. Az 1791-ben öntetett harang felirata a következő: „Fugit me Jakob hornrr in Debrecini anno 1790.” Ennek súly 69 kg. Ezt elvitték az első világháború idején 1917. április 4-én hadviselési célokra. A volt két harang mellé öntetett az egyház egy 350 kg súlyú nagyharangot is 1900-ban. Egyik oldalán ez a felirat volt: „Lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok. Rom. 12.11.” A másik oldalán ez ál: „A Tiszadobi Evangélikus református egyház egyes buzgó tagjainak közadakozásából öntetett Budapesten az 1900. évben Thury János és fiai által.” Ezt is elvitték 1917 október 12-én 1791 után. Órát is építettek a toronyba, de ezt a régit 1908-ban új órára cserélték ki.

1791-ben a templom kerítése is magas lőrésekkel volt ellátva, ezt később lebontották. Az északi irányú bővítés a boltozott karzattal együtt 1827-ből való. Az 1850-es években elkészült a harmadik hajó is, a tornyot pedig két öllel magasították meg. A tornyot miután megnagyobbították, bádogtetővel fedték be. Addig fazsindely volt rajta. 1875-ben az egész templom tetőszerkezete és mennyezete ujjá épült. A templomot erődfal vette körül, melynek egy rész a kapuépítményekkel és a körátívelő kapuval még látható.

A belső teret sík, kazettás mennyezet fedi, középen kilenc részre osztott kettős mezővel. Az építés ideje és mesterének jelzése az egyik kazettán megtalálható: „1877 Pick”. A berendezés legszebb darabja talán a XVIII. század végéről való, kőből faragott barokk szószék, felette fából készült, áttört díszítésű hangvető van, melynek csúcsán pelikán áll. A barokk padok a karzatra kerültek. A többi berendezési tárgy (úrasztala, fapadok, papi szék, orgona) a vasoszlopokon álló karzat az 1909-1910-es építkezés idejéből való.

1923-ban az első világháborúban elvitt két harang helyett az egyház újra öntetette a középső harangot. Néhány évvel később nagy acél harangot öntetett H. Porkoláb József és neje.

Templomunk műemléki védelem alatt áll. Köszönhetően annak, hogy múlt században csodálatosan szép famennyezetet készítettek őseink egy kiváló mesterrel.

Mindezt  lejegyezte: Tóth Lajos lelkipásztor aki több mint 30 évig vezette a gyülekezetet (1935-ig)