A Kállay családról

A Kállay családról

A Kállay családról

A Kállay családról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

(szemelvény a Pallas Nagylexikonból)

“Kállay-család (nagy-kállói), egyike a legrégibb-ősmagyar családoknak, mely Szabolcs vármegyében a család nevét s predikátumát adó nagy-kállói s egyéb ottani birtokait, minden oklevél emlékezetén tul, valószínüleg az eredeti első foglalás óta bírja.

Mint a család levéltárában fekvő régi oklevelek bizonyítják, eredetét a 108 magyar ősnemesség egyikéből, a Balog-Semjén (Bolok-Simian) nemből veszi. Oklevélileg ismert törzse az említett ősnemzettségbeli Ubul, ki II. Endre király korában élt a XIII. sz. elején. Ennek fiaitól származtak le azok a K. nevet viselő harcos vitézek s megyei tisztviselők, fő- és alispánok, országgyülési követek, kik századokon keresztül szerepeltek Szabolcs vármegyében, s összeházasodtak és rokonságba léptek a tiszavidéki s erdélyi mágnás- és nemes-családok nagy részével; ketten közülök, ugyanis IV. István 1419. s I. Ferenc 1549. egy-egy Báthory Annát is vettek feleségül, s midőn tulságosan elszaporodtak, magából a család kebeléből is választottak maguknak házastársakat. Már Ubul, ki az oroszok elleni hadban Kálmán herceg alatt vitézül harcolt, kapta II. Endrétől adományban a napkori és guthi pusztákat, melyek birtokában V. István király Ubul fiát, Mihályt megerősítette 1271. s melyeket a család ma is bir.

unavailable_pic

Budai Ferenc históriai lexikona említi Miklóst, Lökös fiát, ki Zsigmond királynak tett lényeges katonai szolgálatokat, s Miklós fiát, Jánost, ki 1426. Maróthi Jánossal együtt Radul oláh vajda ellen harcolt, s a rákosi országgyülésen, mely Hunyady Jánost kormányzóvá választotta, Várday Miklóssal együtt Szabolcs vármegye főispánjává tétetett. I. Egyed ágából, mely a XVI. sz. végén halt ki, nevezetes szerepet vitt IX. János, aki kiskállói Vitéz János név alatt lett ismeretes, s 1522. Báthory István nádor által szörényi bánná neveztetett, Tomori Pállal harcolt Ferhád pasa ellen s a mohácsi ütközetben is részt vett, de megszabadult s mindig a nemzeti párt s Szapolyai János király hive volt. X. János pedig Erdélyben harcolt Békes István zászlói alatt Báthory István fejedelem ellen, utóbb azonban a győzőnek hive lett. I. Pál állítólag együtt tanult Erdélyben Hunyady Mátyással, s későbben Mátyás király kamarása volt, s vitézül és saját költségén harcolt Jajca ostrománál s több más helyen is; minnek jutalmául 1464. Parlagi Györggyel s némely K. rokonaival, harcos társaival együtt, a rác deszpotáktól hűtlenség címén elvett szolnokvármegyei nagy birtokot, Mezőturt kapta királyi adományul, melyet a család adományos része a legújabb időkig osztatlan állapotban birt.

A XVII. sz. első felében élt II. Ferencnek leánya volt Susánna, Kemény János, utóbb erdélyi fejedelemnek neje. A XVII. század vége felé már csak III. Miklósban állott fenn az ősi család fiága, mely előbb oly terjedelmes volt, s újabb korban ismét igen nagy számra szaporodott. Ez a III. Miklós (1651) lett a kihalással fenyegetett család restaurátora, kinek egyik fiától, XII. Jánostól származott a család orosi, másik fiától, IV. Ferenctől pedig napkori ágazata. III. Miklós még református vallásu volt, s az eperjesi mészárszék korában s ennek elrémítő befolyása alatt tért a római katolikus hitre, melyben aztán utódai neveltettek, s azóta az egész család r. kat. hitü lett s maradt. Az orosi ágból XIII. János kerületi táblai elnökké, cs. kir. kamarássá és 1770. gróffá is lett; ez azonban kihalt s a család ez ágát József tartotta fenn, kinek unokája volt István, királyi tanácsos s 1840. Csanád vármegye adminisztrátora, ki 1845. halt el s nejétől, Blaskovich Amáliától hagyta hátra a családban legnagyobb hirre emelkedett fiát, Benjamint, a minisztert. Nagy számban élnek még ez ágból a Gábor és Péter utódai.

A napkor családágból György fia volt Miklós, Szabolcs vármegye híres alispánja s királyi tanácsos e század elején, kiről igen sok érdekes adatot tartott fenn a megyei krónika s adomatár; ennek fia, Kristóf cs. kir. kamarás s 1840. Kraszna vármegye adminisztrátora lett. Ugyanazon Györgynek fia, s a hires alispán testvére volt György egri kanonok s albei prépost (1807). Egy másik testvére, IX. Istvánnak fia, László hevesvármegyei alispáni széken ült a század elején; ennek fia volt K. Leo ezredes, kinek Erzsébet leányát báró Jósika Miklós, a regényiró vette nőül. Egy harmadik testvér V. Ferenctől származott Gergely fia, az 1815 szept. 3. Napkoron született K. Ödön, országgyülésen s a szabadelvü-radikál párt hive Perczel Mór iskolájából; a pesti nemzeti gyülésen s Debrecenben pedig 1848-49. szabolcs-nádudvari képviselő, s a verestollas ellenzék egyik legszózatosabb tagja; komáromvárbeli élelmezési biztos; a szabadságharc elnyomása után fogságra vettetvén, a hadi törvényszék által halálra itéltetett, de azok sorába került, kiknek Haynau 1850 nyarán megkegyelmezett.

A család birtokos Szabolcs, Szatmár, Heves és Csanád vármegyékben. Jelenleg is van belőle 3 főispán, u. m. András Szabolcs vármegyében, Zoltán (szül. 1856 aug. 1.) Heves vármegyében és Albert Szeged városában, ki a főrendiháznak is tagja; 2 országgyülési képviselő, u. m. Ferenc a nagy-kállói, s Lipót a nyir-bogdányi választó-kerületből; egy budapesti királyi táblai biró, Adolf. Ferenc képviselő született 1825 október 21-én. Nyir-Béltelken, jogi tanulmányait végezte 1844. Kassán, azután Szabolcs vármegye tiszteletbeli főjegyzője lett. 1848. mint honvéd százados szolgálta a hazát, aztán megyei főszámvevő lett s 1892. függetlenségi programmal képviselővé választatott. Lipót, született 1855 február 24. Napkoron, tanult Budapesten, de Londonban s Oxfordban is hallgatott tanfolyamokat. 1876. tagja volt annak a küldöttségnek, mely Abdul Kérimnek díszkardot vitt Konstantinápolyba, s ezúttal a Medsidje-rendjelet kapta. Élénk részt vett megyéje közigazgatási s társadalmi életében, s 1892. képviselővé választatott.


Benjamin (nagy-kállói), közös pénzügyminiszter, szül dec. 22-én.

Tanulmányait többnyire házilag, magánnevelők vezetése alatt végezte. Már 1865-ben megtanult törökül, s elsajátította a szerb és új-görög s bosnyák nyelvet is. 1869-ben belgrádi főkonzullá neveztetett ki az osztrák-magyar közös kormány által s csakhamar ügyes és hivatásának kitünően megfelelő diplomáciai ügynöknek bizonyult. Belgrádi főkonzulsága idején vette nőül Bethlen Vilma grófnét. A magyar kormányban beállott fuzió után leköszönt belgrádi állásáról, s Budapestre jövén, 1875-ben a Sennyey-féle mérsékelt konzervativ pártnak közegül szolgáló Kelet népe cimü politikai hirlapot alapította és szerkesztette. Mint lapvezér majnem önálló, korlátlan hatalmat gyakorolt lapja szelleme s tartalma felett, saját politikai pártjának az övéitől eltérő nézetei és sugalmaitól is függetlenül tartotta magát s e miatt differenciák merültek fel a lapvezér s pártja korifeusai közt, kikkel a Bosznia elfoglalását illető nagy és fontos kérdésben egyszerre szakított. A lapszerkesztés gondjai mellett rendezte azt a becses anyagot, melyet Belgrádban gyüjtöbb Szerbia történetére, s melyet azután önálló, nagybecsü s a külföldön is méltányolt munkába foglalt. A lapvezérségről lemondván, Konstantinápolyba utazott, hogy a keleti kérdést a helyszinén mélyebben s alaposabban tanulmányozza, s ezúttal Kis-Ázsiában is huzamosan időzött. A szerbek történetét követte másik nevezetes munkája, melyben Oroszország keleti törekvéseit világította meg.


Folyton fokozódó diplomáciai képzettsége s páratlan jártassága a keleti politikára vonatkozó kérdések s feladatokban csakhamar annyira elismertetett, hogy a közös külügyminisztérium osztályfőnökévé nevezték ki Bécsbe. Ő inaugurálta, gróf Andrássyval kezet fogva, a boszniai politikát. Neki köszönhető Bosznia s Hercegovina újjászületése, mely ma általános elismerés szerint a Balkán-félsziget legjobban kormányzott tartománya. Alatta a közigazgatás, igazságszolgáltatás, közoktatás s egészségügy bámulatosan fejlődött, s a nyugateurópai civilizáció mindinkább meghonosul; a kultura s felvilágosodás évről-évre halad; a közlekedési eszközök, a rend, közbátorság, vagyonbiztosság folyton javul, az előitéletek oszlanak, a kereskedelem, ipar s mezőgazdaság virágzóbb lesz; a főváros Sarajevo épül, szépül, európaias kényelmekkel kinálkozik; a benne megjelenő Nada c. hirlap magas szinvonalon áll. Ez a csöndes, nyugalmas átalakulás K. nevéhez fűződik, s örömmel mondhatjuk, hogy magyar államférfiut dicsér az a fényes eredmény, melynek létrehozását Ausztria-Magyarországra bizta a berlini kongresszus. K. mint közös pénzügyminiszter s e minőségében Bosznia kormányzója, 1882 jun. 4. óta vezeti az elfoglalt tartományok sorsát.

Különösen a Kelet ismeretében európai tekintély, s a Balkán-félszigetnek legalaposabb ismerője. Kitüntette ebbeli jelességét abban a nemzetközi bizottságban, melynek feladata volt a berlini kongresszus megbizásából, a déli Bulgária részére készült statutumokat kidolgozni, hol ő, mint rendkivüli követ s meghatalmazott miniszter, a monárkiát képviselte a legjelesb keleti diplomaták során, kik mind nagy súlyt helyeztek képességeire. Sok érdeméért a külső elismerés minden jelében részesült. Valóságos belső titkos tanácsos s aranykulcsos, a Szt. István-rend lovagja, a Takova szerb kir. rend nagykeresztese s több más külföldi rendek vitéze. Irói érdemeiért 1878 jun. 14. a magyar akadémia tagjává választatott s ennek folytán székfoglaló értekezése tárgyát is e téren kereste. Székfoglalója: Magyarország a Kelet és Nyugat határán, magas felfogással magyarázza hazája hivatását a Keleten s a nehéz problémát ritka világossággal fejtegeti. 1888. máj. 4-én rendes, 1890 máj. 8. tiszteleti tagja lett az akadémiának, s Trefort halála után az akadémia elnöki székére is szóba jött. Ugyancsak az akadémia 1891-iki nagygyülésén gróf Andrássy Gyula felett mondott tartalmas emlékbeszédet, remek politikai jellemrajzot, klasszikus képét adva e nagy miniszter s államférfiunak. Egyéb irodalmi munkássága a következő: Mill Stuart hires művének fordítása a Szabadságról (Budapest 1878); a Szerbek története 1870-től 1815-ig (első kötet, u. o. 1877); Oroszország keleti törekvései (u. o. 1878); Galathea, Vasiliades új-görög drámájának fordítása (u. o. 1879).


Kállay Ferenc, bölcsészeti, történettud. s nyelvtudományi iró, szül. Debrecenben (nem a szabolcsvmegyei nagy Kállay-családból) 1790 dec. 4., mehg. Pesten 1861 jan. 1. Tanulmányait szülővárosában végezte s ott kötötte meg holtig tartó meleg barátságát Kölcsey Ferenccel. Pesten 1812. ügyvédi oklevelet nyervén, Bécsbe ment, s az osztrák polgári és katonai törvényt tanulta, melyekből a vizsgálatot kiállván, a második székely gyalog ezrednél hadbiróvá neveztetett, hol 1814-től 1828-ig szolgált. 1829. kapitányi ranggal nyugdíjaztatott s egy ideig Erdélyben élt, 1832. azonban, miután a Tudományos Gyüjteménybe több értekezést irt, s Enyeden kiadta históriai értekezését A nemes székely nemzet eredetéről, régi hadi s polgári intézeteiről, Pestre tette át lakását s kizárólag az irodalomnak élt. A m. akad. által levelező taggá választatván, ennek kebelében igen szorgalmasan működött. Munkái részint önállók, részint a folyóiratokban, nevezetesen a Tudományos Gyüjteményben, az Akad. Tudománytárban s Évkönyvekben jelentek meg. Az első sorba tartoznak, a már említetten kivül: A magyar nemzetségről (Pest 1836); A nemzeti képviselet tudománya (kéziratban, mely az akadémia által 1832. nyomtatásra elfogadtatott, de meg nem jelenhetett); Értekezés az Ideologiáról (kézirat); Felelet az akadémia ezen jutalom kérdésére: Mi módon lehetett a magyar játékszint Budapesten állandóan megállapítani? (Pest 1834., mely együtt jelent meg Fáy András és Jakab István jutalmazott feleleteivel); Kölcsey Ferenc gyermek- s ifjukora rajza (u. o. 1844); A pogány magyarok ősvallása (mitologiai pályamunka, u. o. 1862). Sokat dolgozott a Közhasznu Ismeretek Tárába is, különösen életrajzokat, a Kritikai Lapokba pedig birálatokat, s végre a konzervativ irányu politikai lapokba.

István, pedagogus, szül. Sárospatakon 1833 ju. 25. U. o. végezte tanulmányait. Mint végzett teologus előbb nevelő, majd egymásután töb helyt népiskolai tanító lett. 1873. a debreceni ev. ref. tanítóképző gyakorló iskolájához hivták meg tanítónak s azóta eben az állásában működik. Több hirlapi cikkein kivül 1884. szerkesztette a Prot. Népiskolai Lapot. Önálló művei: Gyermekbarát (Miskolc 1857); Versfüzér (Sárospatak 1860); Halotti énekek (Rimaszombat 1869); Jó gyermekek könyve (Debrecen 1867); Kis Tükör (u. o. 1872); Ausztria földrajza (u. o. 1876); Magyar történeti életrajzok (u. o. 1876); Magyarország összefüggő története (u. o. 1877); Egyetemes történelem életrajzokban (u. o. 1878); Utazók könyve (u. o. 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikona

About the author:

Back to Top

Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support