TISZADOB REFORMÁTUS TEMPLOM
A tiszadobi református gyülekezet temploma, hosszú évszázadok folyamán nyerte el mai alakját.
A legnagyobbik rész, amelyik a jelenlegi toronytól a szószékig terjed 1280-1330 között épülhetett. Rómában a pápai levéltár anyagában Tiszadob is szerepel az 1330-as években, amikor is Tiszadob a pápai pénztárba tizedet fizetett. A kőből és az úgynevezett vastéglából készült két fal is azt bizonyítja, hogy a templomnak ez a része a fent említett időben készült. Mindezt még az is alátámasztja, hogy a külső falon 5-10 cm-es hajlatok vannak és az akkori kor szokásainak megfelelően készítették el az ablakokat is.
Az 1788 előtti anyakönyvi bejegyzése szerint a “kőtemplom” mellett fából épült haranglábon volt elhelyezve a harang. 1788-ban kezdtek hozzá a “kőtorony” építéséhez, valamint a cinterem is ekkor épült meg. Elkészültük után, 1791-ben szentelték fel, vették használatba.
Jelenleg három harangunk van, amelyek közül a legkisebb a legidősebb. A régi harang I. Rákóczi György idejéből való, oldalán ezzel a felirattal:
“In honorem dei fudit me Georgius Viert in Eperjes Anno 1640.”
Súlya 125 kg. Az 1791-ben öntetett harang felirata a következő:
“Fugit me Jakob hornrr in Debrecini anno 1790.”
Ennek súly 69 kg. Ezt elvitték az első világháború idején 1917. április 4-én hadviselési célokra. A volt két harang mellé öntetett az egyház egy 350 kg súlyú nagyharangot is 1900-ban. Egyik oldalán ez a felirat volt:
“Lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok. Rom. 12.11.”
A másik oldalán ez ál:
“A Tiszadobi Evangélikus református egyház egyes buzgó tagjainak közadakozásából öntetett Budapesten az 1900. évben Thury János és fiai által.”
Ezt is elvitték 1917 október 12-én 1791 után. Órát is építettek a toronyba, de ezt a régit 1908-ban új órára cserélték ki.
1791-ben a templom kerítése is magas lőrésekkel volt ellátva, ezt később lebontották. Az északi irányú bővítés a boltozott karzattal együtt 1827-ből való. Az 1850-es években elkészült a harmadik hajó is, a tornyot pedig két öllel magasították meg. A tornyot miután megnagyobbították, bádogtetővel fedték be. Addig fazsindely volt rajta. 1875-ben az egész templom tetőszerkezete és mennyezete ujjá épült. A templomot erődfal vette körül, melynek egy rész a kapuépítményekkel és a körátívelő kapuval még látható.
A belső teret sík, kazettás mennyezet fedi, középen kilenc részre osztott kettős mezővel. Az építés ideje és mesterének jelzése az egyik kazettán megtalálható: “1877 Pick”. A berendezés legszebb darabja talán a XVIII. század végéről való, kőből faragott barokk szószék, felette fából készült, áttört díszítésű hangvető van, melynek csúcsán pelikán áll. A barokk padok a karzatra kerültek. A többi berendezési tárgy (úrasztala, fapadok, papi szék, orgona) a vasoszlopokon álló karzat az 1909-1910-es építkezés idejéből való.
1923-ban az első világháborúban elvitt két harang helyett az egyház újra öntetette a középső harangot. Néhány évvel később nagy acél harangot öntetett H. Porkoláb József és neje.
Templomunk műemléki védelem alatt áll. Köszönhetően annak, hogy múlt században csodálatosan szép famennyezetet készítettek őseink egy kiváló mesterrel.
Mindezt lejegyezte: Tóth Lajos lelkipásztor aki több mint 30 évig vezette a gyülekezetet (1935-ig)
Minden vasárnap és ünnepnap 11 órakor tartunk istentiszteletet.
“Sokan úgy gondolják, hogy az istentisztelet idejétmúlt dolog, nem modern, inkább kegyes hagyomány, nem sok köze van a mindennapi élethez. Pedig az istentisztelet központi elemében, az igehirdetésben Isten válaszát szóljuk az emberi kérdésekre és kételyekre. Isten tanítása hangzik életről, halálról, bűnről, kegyelemről, emberi kudarcról, megváltásról, krisztusi emberképről. Isten tanítását szóljuk mindennapi életünket egzisztenciálisan érintő kérdésekről. Istennek minden korban és időben van szava az emberhez.”
Különösen fontos az, hogy milyen értékek és erkölcs szerint indítjuk útnak gyermekeinket. Az Egyház szolgálatához tartozik a hit – és erkölcstanoktatás. A hit – és erkölcstanoktatás nem csak abban segít, hogy gyermekeink egészséges, Isten szerinti hitre jussnak, de abban is, hogy az élethez szükséges örök emberi értékeket elsajátítsák. Napjaink morális válsága egyenesen következik abból az “értéksemlegességből” és értéktagadásból, amellyel naponta szembesülünk a televíziók képernyőin és újságok hasábjain. Fel sem tűnik, hogy milyen veszélyben vannak gyermekeink, fiataljaink. Az erőszak, a brutalitás, az erkölcstelenség, a családokat és közösségeket romboló, önző életformák propagálása érzéktelenné teszik gyermekeinket a jóra, a szépre, a tisztességre, a felebaráti szeretetre, a nemzeti öntudatra és az igaz emberi méltóság felismerésére. Mindig változó világunkban ne arra törekedjünk, hogy hogyan tudunk megfelelni a változásoknak, hanem a változások idején keressük azt, ami érték, ami megtart, ami felemel, ami maradandó, ami az egyszerű embernek is örömöt, békességet és belső harmóniát ajándékoz. A kiszámítható jövő nagymértékben függ egy olyan társadalomtól, amely biztos erkölcsi és morális alapokra helyezi jelenét. Amikor egyre inkább nő a bizonytalanság, a szorongás, a holnaptól való félelem, amikor egyre homályosabb a jövő, és úgy érezzük, hogy még inkább távolodnak a kitűzött célok, akkor érdemes egy pillantást vetni a gondok gyökerére: a jelen közösségeinek lelkületére. Rombolni pillanatok alatt lehet: jövőt, reményt, nemzetet, öntudatot, lelket. Az építéshez talán egy emberöltő kell.
Jézus mondja:
“minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet!”
A hitoktatás alkalmával olyan belső, lelki értékek tulajdonába juthatnak gyermekeink, amelyekre mindig vágytunk, vágyunk és vágyni fogunk, és amelyekre égetően szüksége van az emberiségnek.
Mint Egyház, ebben szeretnénk segíteni szülőknek, gyermekeknek és családoknak, nemzetünk és jövőnk érdekében.
Az Egyház a családok segítője kíván lenni az erkölcsi nevelésben, az örök emberi értékek átadásában és megőrzésében egy lelkileg is gazdagabb, becsületesebb és emberibb világért. Azt szeretnénk, hogy Isten ígéretében és ajándékában mindenkinek része lehessen!
A XIII. század második felében már állt, valószínűleg Árpád-kori templom. Legrégebbi része 1280-1330 között épülhetett – ennek egyik bizonyítéka, hogy olyan anyag, úgynevezett vastégla került felfedezésre, amelynek előállítási ideje a XIII. század második felére tehető; továbbá az 1970-es tatarozás során falkutatást végeztek, amelynek során, a déli hajófalon félköríves tölcséres ablakokra bukkantak – amelyeket most eredeti állapotukban visszaállítottunk.
A legfontosabb bizonyíték templomunk régiségét illetően egy 1334-es irat, amely említést tesz a templom papjáról, valamint arról, hogy ugyanebben az esztendőben a tiszadobi eklézsia már pápai tizedet fizetett. Tizedet csak olyan helyről szedtek, ahol kultuszhely is volt. Templomunk építési idejét ezért tehetjük az 1334-es évet megelőző évtizedekre.
A feljegyzések szerint, a reformáció évszázadát követően, 1696-ban a templom mellett már fából épült harangláb állt.
A templom első, nagyszabású átépítésre 1768-ban került sor, ekkor a templomot megnagyobbították, keleti irányba meghosszabbították. A faharanglábat 1788-ban elbontották, s már ebben az esztendőben megkezdték a kőtorony és a déli oldalon az előcsarnok építését, amely munkálatokkal 1791-re készültek el, s ekkor a templomot fel is szentelték.
1827-ben az északli hajórészt építették a templomhoz, boltíves karzattal együtt, 1850-ben pedig, a keleti hajót bővítették, ugyanekkor a torony magasságát is megemelték két öllel, amikor a zsindelyes toronysüveg lemezborítást kapott
Hogy a déli hajófalon található eredeti ablakok melyik bővítés, vagy átalakítás során kerültek befalazásra, és nyitották meg helyettük be az általunk ismert két nagy ablakot, pontosan nem tudjuk.
Annyi bizonyos, hogy a templom az 1970-es évekre nagyon megrongálódott, az akkori tatarozás során cementlábazattal látták el a falazatot, amelynek következtében a templom külső és belső állaga még inkább megromlott.
Ugyanis, a betonlábazat megépítését követően a nedvesség befelé és felfelé szívódott, a fal körös-körül elsalétromosodott, a keleti oldalon kívül néhol két méteres, és belül is másfél méteres magasságig. A salétromos falat eltakarni hívatott lambéria még inkább gátolta a szellőzését, aminek következtében a korábban a fallal érintkező padok is korhadásnak indultak.
A látvány siralmas volt, és ilyen előzmények után érett meg végleg a gondolat: a templom felújítása tovább már nem halasztható.
2004-ben tettük meg az első lépéseket:
– építészeti szakvéleményt kértünk, amelynek értelmében a lábazatot és az elnedvesedett vakolatot eltávolítottuk, hogy a falak kiszáradjanak;
– előkészíttettük a templomfelújításhoz szükséges engedélyezési és kiviteli terveket, közel 4 millió forint összegben, a terveket a budapesti GLG mérnöki Iroda Kft, Gál Tibor és Gerák Miklós közreműködésével készítette. Elvégeztettük a régészeti, feltárási munkálatokat, amelynek során újból előkerültek a középkori, boltíves ablakok;
S mivel templomunk műemlékvédelem alatt áll, minden munkálatot Géczi Csaba egyházkerületi főépítész valamint a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal útmutatása, és a műemlékvédelmi törvények betartásával végeztünk;
2008-ban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által kiírt “Vidéki Örökség megőrzése” elnevezésű pályázaton próbáltunk forrást igényelni templomunk felújítására. “A műemlékvédelem alatt álló Református Templom külső felújítása, a templomkert parkosítása Tiszadob községben” című pályázatunk 2009. január 6-án került benyújtásra.
Pályázatunkat nemcsak a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal véleményezte, hanem a helyi Tiszatér Leader Egyesület is, az Egyesület véleményező bizottságának és elnökének, Bán György Tiszadob polgármesterének is megköszönjük a munkáját, hogy érdemesnek találták pályázatunkat, és sikeres pályázatunk ügyét mindvégig figyelemmel kísérte és szívén viselte.
Pályázatunkat a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal 2009. július 20-án befogadta, majd 2009. október 12-én határozott a támogatás odaítéléséről, melynek teljes összege: 44.634.496. Ft, melyből a bruttó felhasználási összeg 39.707.597. Ft.
A győztes pályázóval 2010. október 14-én írtuk alá az építkezési és vállalkozási szerződést, mely szerint a kivitelezés határideje: 2011. április 30.
Csak emlékeztetőül, milyen munkálatok kerültek megvalósításra templomfelújítás során:
Ami nem volt benne a pályázatban, és önerőből felújításra került: a toronyóra. A számlapok felújítását, az új harangvezérlő programóra elhelyezését a budapesti Quasimodo kft készítette 1.125.000. Ft értékben.
A munkálatok során, minden nap jelen volt egyházközségünk gondnoka Vass Sándor, neki is köszönjük az igazán nem könnyű helytállást, a sok türelmet, odafigyelést, s nyilván ehhez elengedhetetlenül szükség volt szerető hitvesének támogatására: mindkettőjüknek köszönjük az áldozatvállalást.
Egy gondolat erejéig ejtsünk szót arról is, hogy a beruházás idejét úgy ütemeztük, hogy a nyári hónapokra elkészüljön felújítás, a parkosítás, a templombelső takarítása, hogy ebben az esztendőben is otthont adhassunk a nagysikerű, és számunkra oly fontos, a Hauser Adrienn zongoraművésznő által egy évtizeddel korábban megálmodott, és minden esztendőben megszervezett “A zongora ünnepe keleten” elnevezésű hangversenysorozatnak.
Még korántsem dőlhetünk hátra, csupán egy lélegzetvételnyi időre, hiszen hátra van még a templom belső felújítása: a belső felújítási tervek is elkészültek már a külső felújítási tervekkel együtt, újabb pályázati lehetőségek megjelenésére számítunk.
Természetesen adományokat is gyűjtöttünk az elmúlt időszakban, próbáltuk tudatosítani nemcsak az Egyházközség aktív tagjaival, de Tiszadob reformátusságával és egész lakosságával, hogy a templom közös kincsünk, és nemcsak közös kincsünk, hanem az a szolgálati hely, amely a lelki, hitbeli, erkölcsi megújulás kisugárzási pontja lehet.
A templomfelújításra mindösszesen 1.300.000. Ft adomány érkezett: mindenkinek köszönjük a felajánlást, de engedjék meg, hogy egyetlen nagylelkű adományozó nevét mégiscsak megemlítsem, ő a tiszadobi származása, de az Egyesült Államokban élő Porkoláb Alfréd testvérünk, aki 3000 dollárral, közel 630000 Ft-al támogatta a felújítási munkálatokat.
Ugyanakkor biztatjuk kedves testvéreinket, hogy továbbra is érezzék magukénak ezt az Árpád-kori műemlék templomot, hiszen tiszadobi őseink hagyták ránk.
A nyáron Erdélyben, Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben jártam és ott egy nagyon szép idézetet olvastam Ipolyi Arnoldtól. Megfontolni érdemes: “Azon nemzet, amely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti”.
Nem hagyhatjuk elveszni emlékeinket, Tiszadob emlékeit – köztük református templomunkat, mert ezzel megtagadjuk saját szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, áldozatvállalását, élni -, megmaradni akarását, hűségét, szeretetét és hitét.
Nem lehetünk ez a nemzedék! Mert ha ezt az örökséget nem tudjuk felvállalni, megőrizni, és valamit a magunk lelkiségéből, hitéből és erkölcsiségéből hozzátenni, akkor beteljesedik az előbb említett idézet: aki emlékeit veszni hagyja, saját síremlékét készíti.
Hadd szólaljon meg közöttünk az az Ige, amely minden megmaradásnak, megtartásnak, élni akarásnak, megújulásnak és reménységnek a forrása. Jézus mondja:
“Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el…”
Ezen a helyen már 700 éve hangzik ez az Ige. És volt tatár, török, osztrák, szovjet, s voltak különböző eszmék és ideológiák, és vannak különböző divatok, korszellemek, és trendek és mindegyikük fölött eljárt az idő és előbb utóbb mindegyik fölött eljár az idő, megítéltetik az egyetlen igaz mérce és mérték alapján: Isten rendjén.
De ha Isten kegyelme úgy akarja, és érdemesnek tart arra, hogy ez a templom 700 év múlva is álljon majd ezen a helyen, akkor is hangozni fog Jézus szava: “Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el”.
Ehhez a beszédhez, Jézus beszédéhez kell jönnünk mindnyájan, időseknek, felnőtteknek, fiataloknak, gyermekeknek. S ha félünk a jövőtől, ha féltjük gyermekinket, akkor legyen szilárd támasz és kőszikla mindnyájunk számára az Úr Jézus, és az Ő beszéde. Mert az a krisztusi érték – és erkölcsrend, az a krisztusi emberség, amelyet hirdetünk, és amire nevelünk, nélkülözhetetlen a minőségi élethez. Ha erről az örökségről lemondunk, akkor akaratlanul is vétkezünk nemcsak őseinkkel és az örökséggel szemben, hanem utódainkkal és a jövő örököseivel szemben.
Ezért fontos nekünk, ezért legyen fontos nekünk a templom. Mert a krisztusi Ige azt szeretné munkálni, hogy ne csak nép, és ne csak társadalom legyünk, hanem nemzet, értékközösség és hitvalló közösség. Ezt nem tudja megadni nekünk sem a gazdaság, sem a divat, sem a korszellem, s még a kultúra sem, ha hiányzik mögüle az örök érték, a krisztusi erkölcs és eszmeiség, egyszóval: az örökség.
Ez a templom Istenre mutat, s valahányszor jóleső érzéssel tekintünk a szépen felújított templomra, gondoljunk arra: mégis van megtartás és megmaradás. Mégis van jövő és reménység.
“Végezetül szeretnék még egyszer köszönetet mondani mindenkinek, aki bármilyen formában, a maga tehetségével, munkájával, odaadásával, áldozatkészségével hozzájárult a templom felújításával, kezdve a tervezéstől egészen az utolsó porszem letörléséig – Isten áldja meg a szorgos kezeket, az önzetlen életeket, Isten áldása legyen Gyülekezetünkkel, Tiszadobbal, Isten áldása legyen mindnyájunkkal.”
Fazakas Alpár
lelkipásztor
2023. október 2. – december 18. A Központi Statisztikai Hivatal a háztartások jövedelmi viszonyairól, fogyasztási és megtakarítási szokásairól, életkörülményeiről gyűjt adatokat. Bővebb információkért kattintson a képre!
